Zséda - Szánkózás

Hallgasd, hogy völgyön, havason
Csengőnk dala hogy száll!
Friss hóban száguld velünk ez a
Szélnél is sebesebb szán.

Ott lenn a lejtő peremén
Áll sok fiú és lány,
Ujjongó hangjuk öröme ma
Eljut az egekig tán.

Gyere nézd, gyere nézd,
Gyere szédülj el!
Oly gyönyörű szép!
Hó kavarog és szikrát szór a jég.

Gyere hát, gyere hát,
Gyere bújj mellém!
Fogd kezem és nézd,
Hold ragyog és a fényben szánkónk
Meseországhoz ér.

Szél fújta arcunk kipirult,
Szebb út sose volt még.
Egymáshoz bújva suhanunk,
És álmodunk gyerekekként.

Élvezd az út, hogy kanyarog,
Nincs jobb, ugye ennél!
Meglátod lesz más csoda is.
Ha holnap is velem jönnél!

Benn a házakban már száz és száz kis gyertya ég,
És a fák alatt hány ajándék és mind-mind szép!
És már szól is a dal, sok gyermekhang úgy
zeng, hogy nincs megállj,
És a gesztenye sül, a tortán marcipán...
nyam, nyam, nyam!

Ezt a boldog érzést vártuk mind és úgy hat ránk,
Mint a frissen forralt kávé és a mézesfánk.
Ennyi gyönyörűséget máshol tán csak festett képen látsz;
Oly csodaszép, így marad emlék veled a szánkózás,
Oly csodaszép, mind ami történt veled a szánkón...

Hallgasd, hogy csengők hangja
cseng-bong, és hogy száll!
Friss hóban száguld gyorsan
Szélként suhan egy szán.

Ott lenn a lejtő végén
Vár sok jó barát,
Ujjongó hangjuk szinte
Hajtja a suhanó szánt.

Gyere nézd, gyere nézd,
Gyere szédülj el...

Szél fújta arcunk kipirult...